Tegeződés

A száj jár

a szó járva száll

elejtik olykor

ítél majd utókor

tettél hogy árthass

ellene vagy hármat

hitelért vett árnyas

ligetben várlak

agyafúrt vezető

térdre még ezelőtt

rúgtad tenmagad

de el ne hagyj

figyelj csak okosan

és bólogass oktalan

amikor pofán ver

mert nem volt fair

Ítészed bár senki

nem hittél neki

pedig szépen kért

megfeszített fillérért

Figyelem és hála

beléd ragadt hátha

születésed okán

ismered fel komám

Udvarias lelked

ki csak kopog

míg nem engedsz

tegeződni olykor

Maradt

Határozottan sajnálom

nem maradtam ott a gáton

hitettek szőke szavak

marlboro karcolta alak

maradt

Kád

Ha jel, legyen jelen

odébbállt életemen

ráncosodik fegyelem

mint csókol idegen.

Máshoz szokott illatok

táncolnak májust amott

ténfergek, de hagyom

oldódjon testté a hatalom!

Elvittek már párszor

lettem alkalmi mámor

szolgája bitang barmoknak

pénzért táncoltam akolban

Röfögtem kérem, ha szégyen

hát ostorozzatok serényen

ne ugassak többé bérért

vagy pusztuljak legénnyé!

A nagy fa alatt fekszem

a kádban, nem rendesen

ami kilóg, az a testem

a lélek elfér benne.

Talán a másnap

ragasztott számlap

dönt vagy várhat

ki fizetett  árat?

Jöjjetek ti is

én maradok pisis

éjjel sírok is

megszülettem a kádnak

rozsdás szélem lett párna

Korom megálmodójának

Hal

Nem kell test

ki képeket fest

elég hal él

a tó másik fenekén

Oda dobálnak inkább

kukacok lepte lárvák

között kapkodják ki

méretes bácsik

a büszke pikkelyeseket

Sajnos sohasem eszméltek

most mehetnek ebédnek

jóllakott böfögések elé

fogyaszt balgát e nép

A halnak feledhető agya

vádolható apa és anya

akik csak arra voltak jók

de a természet megtapsol

ha csak kuncogsz a víz alól...

Vétel

Csak magamat zavarom

keresztül át a falakon

értőn értő angyalok

látják a pontom ott

Nyugalom. Szavalom

lesz még úr az ugaron

hol szánthatnak aratók

nekik nem kell csók

Esetleg nadrágból két

pár ha tévedne a gép

bár elvétve fordulhat

elő hamis térerő.

Pedig itt kuss honol

vételt apád sem korholt

de ha fentről kérték

ő vígan hazudott a vécén

nekik!

Költöztettél

Ketten vittük a nehezet

mert én félig férfi

akkor melletted lehettem

nem is kellett kérni

Fordulóban bútort

tartón drukkoltál

cipeltél úgy hogy

szemeddel biztattál

Legyek én is az

ki te tegnap voltál

Ismeretlen rokon

kit apám ismert

a bizonyos fokon

De vinni csak mi

hordtunk úgy

ahogy senki.

Te tegnap költöztél

én holnap utazom

de már nem vagy ott

hogy vidd a csomagom...

Zár

Nem csukódhat ajtó

ha nem rúgja hajtó

gőg a vérző lábat

csak azért is kizárlak

Lehet nem először

döntött így fennkölt

érzeted kapzsi önön

most mégis köszönöm

Mert húzod midőn

pattanok időm

előtt a csattanás felé

az ajtót hisz de rég

szakadt ki a zár!

Bizalom

Kis készletem vagy öt

éve már hogy öltött

ha jöttek görcsök

mellé elő ősök

vagy hősök már

meg bomlott ház

egy utca sarkán

fordulhattam tán

itt rakpartok csillogtak

koszos fényt szipogva

kopogott pipogya

fráter felém inogva

és csak kért

tüzet vagy bért

kabátja zsebéért

nyújtott hébért

előlegbe, bizalomként...

Kacag

Egyszervoltam lódít

és szótagolva kerít

új feneket régi szónak

Ajtaját becsukja

majd rám lép

mint a felakasztott kép

Súlyától szédül

tintája míg kékül

végre együtt is kacagunk

Útvesztő

Utak végére nő kanyar

hogy merre, ne akarj

tudni betont biztosan

tévedj, s tedd piszkosan

Bár szúrtak őseink táblát

intésük csak illemből áldás

nekünk szám és ábra

anyáink volt fiatalsága

Kilátó

Nem én estem el

de botlok ha kell

rohanón ziháló

az összes kilátó

fából ék nem lazul

de tőlünk ring vadul

minden mondott óriás

mi lénytelenül áll

ha nem mászol rá

korhadni kél kedve tán

Légy magad a lényeg

botolj meg ha kérlek!

Résben

Szikla alatt koszt csupán

rághat át a csendes talány

min dülleszkedik zarándok

éjjelente Isten jár ott

Lekvárbontás

Ismeretlenek randevúznak

kockás kemping kosarakkal

mellettük

Párok perelnek szeretlek-szavakkal

tegnap

zárt szelencébe földet kergettek

osonva

csókolt pecséttel remegett belé

éltem

Bár még lekvárbontás előtt

csentem belőlük levegőt...

Sor

Nincs is mit írnom

ha volna még kín ott

tán kardélen működne

képzelegve trükközve

a nincs is mit írnom sor

lényegétől lassan elájul

talán akkor volt mikor
először lettem elárult.

Kedvem

Nem leszek nesz a förtelemben

alázat görcse gyötör

Inkább sarokba térdelek le

szánakozzon minden ökör

Betéve un rám a vakolat

falnak fejelve ocsúdok

nincs többé reggeli parola

tudat alatt fordulok

Versem el nem porhad

tekintete inkább igéz

mintsem korholna ha holnap

újra írni kél

kedvem.

Helyett

Szertartásrendje a jóllakottnak

mélyen gubbaszt, ha roskad

míg meztelenséget nem kér

pár legott zúgó pofonért

Hol csönd, ott talány

szisszenő parafavágy

ül melléd talán

téged itt az óra néz

nagymutatója merész

alvás helyett pihenni mész...

Érinthetetlen

Légszomjas mosolyt adj

idegenül ingázó csövekben

fellelt holmi özvegynek 

hogy újrafuthassa mindazt

Riadt ébredésnek estebéd,

acél villa, ezüst kanál ó,

kézreálló kés derogáló

záloga volt menekvés

Legelőkkel irigy szárny,

ha csapni kél szabad

érintenéd, de magad

elöl bujkálsz kapitány

Ahogy örökké pont

a tokádon lesz háj

megint csak ócska báj

ölt alakot a papíron!

FennKöltŐk

Én kértem, mit te kértél, ő érte

mi nem hittük, ti úgy, ahogy ők

szúrnak szájba méretre szabott tőrt

kamaszul korkontrasztos szabotőrt

Te kérted, mit ő kért, magadért

mi lennénk ti, ha nincsenek ők

arcunk kaparva hánynánk azelőtt

hogy hallgatjuk, mi fennkölt

Ő kérte,  ne tegyük!

Mi lennénk, ha mégis?

Ti gondolnátok: fétis?

Ők hazudnának csak azért is!

Bolha

A kötekedő kötéltáncos

alatt nem feszül háló,

ruhája rojtja ha rálóg,

egészségére lehet káros

Már most, de később,

ha lehet, esni kellemes,

csodaváróval szembemegy,

ha zavarja egy légy őt

Légző része bukkan

érző létre a sodronyon

Billenni tán mégsem kéne,

zúgó tömeg himpellére

köpő legyet nyállal oltja,

életre kél a szerzett bolha

Átugráló apró állat,

az artista de utálhat,

vakarózni támad kedve,

ketten mentek a levesbe

Bőrön ülve szunnyadsz

míg tested a gazdán zuhan

a befogadó aszfalt felé

sejthető: ő marad, te lépsz.

Széken ülök

Dolgozz fel engem,

légy most lehetetlen

lehetséges szolgája

sárguló konyhámnak

Fából asztal ívének

könyökölt rímképek

köhögve lélegezzétek,

ököllel mérget mértetek

Átlátszó és lila töltet,

vízkővel illó ötlet

gyalogol még pusztát

hamuzottan szürke ruhán

Kinek a forgás vagy én

minek látszunk az elején

rohanók is lehúznak már,

széken ülök, unott az ágy.

Vágta

Galádul belém vert biztos,

naprakészen zagyva piszkos

tett ősök félrehordó bordalára,

pénzért kiáltom: lovas vágta!

Állatok ejtőznek luxus karámban,

akadályok sorára még halállal

gondolnak pontozó szeretettel,

homokon a hajtó újranyergel

Néma mén a léha kél,

pőrén pattan kettes kötél,

untan utált kötött szabály,

követni kár fintor farát

Patikamérlegen számolt

fajtatiszta rohadék gázol,

kereszt nélkül kasul

lóvá lett az új

Bolygónyi népnek

kevertek már mérget

paripák és emberek,

ingyen adják, vegyetek!

Maki él!

Távozva várt jöttöd

              vették el görcsök

 zsibbadó fényjelen

            utazol Édesem

Akarva sem őrjöng

             képtelenített rab börtön

kárvallott lételem

            elszöktél édesen

Hadarva se mond

            amott lesz pont

hol félelem

           lézenghet ékesen

Bámulva járj ott

          Maki úgysem halott

csak képleten

          képzelted életem

Tóbiás lelépett

Puttonnyal repült rád,

ígérgetett laktanyát,

holmi barakk-mezőt,

ne lásd egytől a kettőt!

Kilóra vesz meg zsákjából,

órájából kél bálványod,

te leszel a rohanó mutató,

számlapján gyomorforgató

időtlen utazó...

Reggel indítja a mester

a tévedhetetlen vekkert,

narancssárgás pálcikát

állít célként, neki pálinkát

néz el, míg te odaérsz

de suttogja: rohadék,

ha kiköpöd a tüdőd,

majd idő előtt kidőlsz

vagy csak szólsz: ne ölj!

Hallgathatna is rád,

ha nem fojtaná máz,

mit lerúgni képtelen,

nem érdekli a Végtelen.

Csak leszámolt számok,

ettől meg én hányok!

Hiányok és miértek,

nem így ígértétek.

Tisztelettel: Tóbiás (ki- és lelépett)

Panel pillanat

Pezsegnék, de rommá dőlni sincs idő,

szomszédomban múlni készül egy nő,

átmennék, ő vizet kérne a tablettához

és bambán érdeklődne: már most?!

Persze - mondanám, ha már köhögsz

legyen inkább más, ki rajtad röhög,

én kopogtam, mert nyelved újra érez,

tán érthetőbben kérded: ugye élet?!

Vagy mégsem, de nem szólalsz,

elillant elmédből holmi sóhaj,

pedig egy perce, hogy akartad

kérdezni Istened: most haljak?!

Inkább halljál! Fennkölt párbeszéd

rágta fekélyes kéj nyoma helyén

egy magamfajtán vágyó balgát,

ki nem ajtón csak a falon kopogott át.

7. emelet

Mélyen tisztelt lakó,

az mégsem tartható,

hogy ön él, én meg nem

ezért meg kell intenem!

Teli tömött hamutáljuk

egyre jobban utáljuk,

fröccseik még csak-csak

de koccintást ne haljak!

Bérlői is piszkos lények,

folyton hangosan kefélnek

cipőt vagy padlót ordítva,

még az ajtó sincs ráfordítva!

Ha leszáll az éj én aludnák,

pihentem bár a magyarórán,

ezért önhöz fel sem érhetek,

egy emelettel lejjebb ébredek.

Arra, hogy zúg a ház,

üvöltöznek hajnaltájt,

a lépcsőház is hangos,

a folyosó meg gangos!

Elég ebből, ha mondom!

Más is tisztelettel horkol,

csipeszt akaszt az orrára,

reggel meg ugrál tv-tornára!

Mi itt már akkor így éltünk,

amikor dicső Kádár vezérünk

a magukfajta sihedereket

lajtoskocsival kergetett.

Ezért, ha kell feljelentem,

az adósokat önre engedem,

így megtanulja mi az illem

hogyan éljen 40 négyzetméteren!

ui.: 

Tudom honnan való, de nem hagyom

hogy mélyen tisztelt édesanyja elaltasson!!!

Parancs

A hazug lopni sem rest

féltsd tőle a lelked

míg meg nem öl

ki házasságot tör!

Szöknél

Csalsz vagy csak meghalsz

ha rendelésed más is

megesznek a bácsik

de méltón várd ki

A szökőkút sem szökhet el

körforgalom át- és megölel

fúvókákon víz ha fröccsen

munkás hajt főt bőszen

Vessző létből erősödj hát ponttá

választás helyén zárj pompát

ne nézhessen már senki lúdnak

még ha mondataid olykor el is...

... hitted.

Tél

Te tél, mit tettél,

hogy vetne szét

egyéb veréb?

Tavaszt hazudtál,

de bút okult már

paraszt barnulás

Nyár ugrott kabátot

te voltál babám ott

magad ásta árok

Ősz lett e messzeség

csak üvöltő szeles ég

kérdi még: mit tettél?

Sámli

Észrevétlen csalok mert nem kell

vétlenség a tettben még emel

egy két órát a bitangság mámorán

de amott egy száj már számol rám

Csillagfénytől szerelmet öntsetek

dadogjatok holdviolás közhelyek

voksotok véznasága okán ellenzéket

remélem jól mulattok embergépek

Sárga körbe írt számmal nevelt fiak

érezzétek csak ki lesz a legvégén igaz

majd szívből reméljétek nagyon

anya eltette a kést s nincs az asztalon

Amíg ti feketéről fehéren dönthettek

s génjeitek így szereznek múló fölényeket

anyátokba Rozalindák marnak fekélyt

így hagyja el új életét az esély

Tudom hogy haragszol rám is

már megint kellemetlenkedtem

kérlek nézd el nekem szentem

csak aggódni láttam a sarki bácsit 

Akit már senki sem ért csak egy sámli...

Mentség

Hadd dőljek le melléd

szándékon vett mentség

hogy ne harangozzon fel

holmi agyonmormolt kell

Rég szöktettél sóhajjal

legutóbb veled a hajnal

járt pozsgásan ordibált

ő is csak egy ósdi báb...

Fordítva varrt vatta-fül

tölti ki a maradék űrt

hogy szédítőbben szoríts

ha ájulnék nagyon sírj!

Aztán hagyj el mentség

látogasd csak más testét

míg újra nem nyitsz rám

fogadnék pár új hívást

Izgalmast és kölcsönkérőst

Levesest vagy főétkezőst

Barátilag be-betérőst

Életemről érdeklődőst

Kik mind azért keresnek

mert nekik én lehetek te

menjünk ezért mi ketten

kezet fogni az Istennel.

Meseleves

Ha sokat mondják még elhiszed

hogy lehetnél te is az az egy

ki mások kezéből lakva jól

másképp érez huncutságból

hahotázik ha félre gondol

a kályhán ülve is felfázik

pontos pillanatok kárán

látja csak tündérnek a sárkányt

Fejek között szövődik ármány

izzadtság gyújt együgyűben lámpást

hogy keverje habosra meselevesét

fakanállal fejezze ki teremtő erejét

Bár a hab ide mégsem lehet elég

családodnak a krémes leves is kevés

apa kérne még de öcsinek is kell

marad hát korgó gyomor-jóllakott fej

Mutass szép mosolyt ha fiad eszik

tudakolni a szomszédok sem merik

hogy mit főztél a halványsárga lébe

csak látják benne az erőt mi éltet

Baj nem érhet megsúgta egy tévés

ott volt a recept is a híradó végén

hogy minden levest pont úgy csinálj

ahogy azt napról napra bemondják.

Vagány magány

Ősz vagy és vagány,

helyed is lesz talán

a buszon, ha átadják

szép szál legények,

akkor is, ha nem érted.

Korod tisztelik látszólag,

szóba elegyedni nem fognak,

azért állnak fel, hogy elférj,

menekülnek, mert remegsz

fényképalbumot csalva rejtesz

Táskádban utazik az egész család.

Büszke vagy, ha hallgat rád,

vagy legalább eljátssza azt

feketemosóval dédelgetett unokád.

Ő volt az, aki a buszon felállt.

Kaposvárig

A cigány telefonál,

a színész van és koncentrál,

a cigány hangosabban telefonál

a kalauz inkább félreáll

Velem szemben szemüveges

munkás lehetne bárki,

de ujjaira van varrva: Á.R.P.I.

mobilon zenél, rettenetes.

A diák amott játszik vagy tanul,

digitális világában nem ő az úr,

masinája a masiniszta fejében

dönti el: a líra nem érdekel

A cigány úgyis hangosabban telefonál,

mint eszme cserélődhet az asszonyoknál,

ezért inkább kardjukba dőlök, s röhögök

madarakkal játszom, majd disznókat ölök.

Poronty

Mások kezének könnyét kortyolta

egy kis mamlasz nagy porontya

mielőtt megszülték őt a legelőn

egyéb állatok száz évvel ezelőtt.

Öltött is csak szomjasan testet

hogy itathasd de ne etethesd

szőrén a fényt akármi is volt

három naposan már dalolt

adtál neki mindig magadból

mert ezért számlára tapsolt

a közönség akit rendre átvertél

pedig nem fizetett más ezért

mindig csak én