Puttonnyal repült rád,
ígérgetett laktanyát,
holmi barakk-mezőt,
ne lásd egytől a kettőt!
Kilóra vesz meg zsákjából,
órájából kél bálványod,
te leszel a rohanó mutató,
számlapján gyomorforgató
időtlen utazó...
Reggel indítja a mester
a tévedhetetlen vekkert,
narancssárgás pálcikát
állít célként, neki pálinkát
néz el, míg te odaérsz
de suttogja: rohadék,
ha kiköpöd a tüdőd,
majd idő előtt kidőlsz
vagy csak szólsz: ne ölj!
Hallgathatna is rád,
ha nem fojtaná máz,
mit lerúgni képtelen,
nem érdekli a Végtelen.
Csak leszámolt számok,
ettől meg én hányok!
Hiányok és miértek,
nem így ígértétek.
Tisztelettel: Tóbiás (ki- és lelépett)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése