Kád

Ha jel, legyen jelen

odébbállt életemen

ráncosodik fegyelem

mint csókol idegen.

Máshoz szokott illatok

táncolnak májust amott

ténfergek, de hagyom

oldódjon testté a hatalom!

Elvittek már párszor

lettem alkalmi mámor

szolgája bitang barmoknak

pénzért táncoltam akolban

Röfögtem kérem, ha szégyen

hát ostorozzatok serényen

ne ugassak többé bérért

vagy pusztuljak legénnyé!

A nagy fa alatt fekszem

a kádban, nem rendesen

ami kilóg, az a testem

a lélek elfér benne.

Talán a másnap

ragasztott számlap

dönt vagy várhat

ki fizetett  árat?

Jöjjetek ti is

én maradok pisis

éjjel sírok is

megszülettem a kádnak

rozsdás szélem lett párna

Korom megálmodójának