Dolgozz fel engem,
légy most lehetetlen
lehetséges szolgája
sárguló konyhámnak
Fából asztal ívének
könyökölt rímképek
köhögve lélegezzétek,
ököllel mérget mértetek
Átlátszó és lila töltet,
vízkővel illó ötlet
gyalogol még pusztát
hamuzottan szürke ruhán
Kinek a forgás vagy én
minek látszunk az elején
rohanók is lehúznak már,
széken ülök, unott az ágy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése