Kettős

Hasadékban van eltéve gondosan,
múlt ápolta rigmusok haszontalan
szellője, mi szaggatón végigfutva
mered a kellemes tévútba,
távolba, ismerős vályoggal
rak téglát a sárból, mámorba
kúszik a nincstöbbé bátor
s csak morzsányit hagy bárhol
a kedves feledést add máskor
most tombolok látod, mert vége
csak még nincs megértve
a kettő válni vágyik hárommá
vagy eggyé futni, bárhová!

Akárhová, ahol a kalácsképű bálvány
lesz a megmenteni való bárány...