2010. szeptember 15., szerda

Kanna

Estére megrepedt az alja a porcelán kannának
vagy inkább puhának éreztem tűjét Annának
mit belém döfött még reggel az asztalnál
jelezvén, hogy elcukroztam a fahéjas teáját.

Kiborította a lefolyóba az egészet,
mind egy cseppig megette az enyészet.
Vele folytam asszem én is a semmibe
ahelyett, hogy rávertem volna a seggire!

Akkor biztos másképp esett volna
a kanna bele a koszos mosogatóba
s még egybe lenne cirádás alja,
a kezemet nem vágná el éles darabja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése