Mire vágyik az, akiben akkora tüzet raktak, hogy szakadó esőben is lángol? - tette fel kérdését atyjának a kisfiú, aki tizenkét évig csak ült az ágya szélén és nem csinált semmit. Azokon a kötelező dolgokon kívül, amitől újra és újra csak ülhetett. Csendben. Atyja csak nézett rá, s nem, hogy kérdését nem fogta fel, hanem még azt sem, hogy megszólalt némának hitt fia. Majd könnyei rendezetten kezdték el barázdálni megőszült arcát, s feleségére gondolt, akit tegnap temetett el. Ekkor jött újra a kérdés: Apa, mire vágyik az? S a kiskölyök egyre hangosabban kérdezte apját: Apa, apa mire vágyik az, mondd meg kérlek! De az apuka, aki szerette fiát nem tudott megszólalni, soha többé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése