Ó

Hangjegytőről fakadó
kacéran gyáváskodó
ismételve felsóhajtó,
a tévedő magánhangzó

Ha tudta volna az ó
hogy léte ily megrázó
nem merte volna elcsenni,
a rá osztottat felfedni

Maradt volna titokban
csúfan a sarokban
hol bogarak járnak,
mindig mással hálnak

De szegényem kimondatott
általunk tovább adatott
s most már nincs visszaút,
felforrt tőle a betű-kút!