Hívásvárakoztatás

...még mielőtt rá(m)gyújtok, írok neked. Tudod, ha nem vetted volna észre, akkor mondom most: meg-szök-tem. Bizony ám, mint oviban Norbi elöl, aki folyton csak meg akart verni. Mást szegény nem tudott, mint te sem, csak indulatból jönni. Nem bírta kontrollálni azt a vehemens erőt, amivel meg akart ölelni, s megkérni, hogy szeressem baráttá benne a rosszat is. Pont olyan volt ő akkor, mint most te. Csak az a baj, hogy Norbi azóta felnőtt, és barátok vagyunk. Pont úgy, ahogy veled sosem leszünk. Érted? Nem vagy már ártatlan gyermek! Kinevethetsz, mert megjár! Tettem veled én is, és most is mosolygok, amikor tudom, hogy te épp sírsz. Mert nem tudsz nevetni rám, attól a tudodmitől... Pedig pont ezért örülhetnél, s tudod, banyek: marha jól esne, ha felhívnál magadtól, s azt mondanád, hogy köszönlek szépen!

Ezzel talán megmentenéd magad attól, hogy fájjak neked újra, kaján vigyorral az arcomon beírassalak a kis-középső csoportba, s elintézzem, hogy pont a Norbi kislánya mellett legyen méhecske a jeled...