Hajszál

Hajszálanként, ahogy megtörik a fény
búcsút int a szegénynek hívott legény
s megragadja a bódult akkort
kelni nem tud többé régi folt

Mit ejtettek rajta százan
türkizkék felsők páran
söpörték alá a mérget
vagy csak mást, mit nem értek

De nem is vágyom többé
az egyenest, a görbét
akarom érthetetlenül régen
csak nem szóltak időben

Az ősök, hogy megelőzött
Valaki, kit utol kell érnem,
hangzó villámok tövében
tapasztalni szépen.