Fagyott a táj. Ketten sétálnak a dermedt, vacogó utcán. Testükön tél, lelkükben tavasz. Kalandot hozó tavasz a leánynak, virágot fakasztó évszak a fiúnak. Párás busz suhan el mellettük az alkonyatban. A leánynak kedves, útra csábító. A fiúnak zajos, rohanó.
Jobbra vidámságtól izzadó kiskocsma. Menjünk be! - mondja a leány. Sétáljunk! - feleli a fiú. Állnak egy percig a mintás üvegfal előtt, majd továbbindulnak. Fáradt, sapkák alatt megbúvó szemek merednek rájuk, ahogy sétálnak. Ő biztos munkából... - súgja a leány. Nem, ő munkába... - feleli a fiú.
Fagyott pocsolyák törik meg a szürke aszfalt repedezett egyhangúságát. Csúszkáljunk! - csábít a leány, s a fiú már siklik is a bizonytalanul fagyott vízfelszínen. Méterekkel később lelassít, s riadtan keresi párja szemét a téli tekintetek között. Elesett... megint elesett... óóó, és újra meg újra elesik. - nyugtázza, s türelmesen vár a leányra.
Újra együtt a stabil talajon. Folytatódik a séta. Zörejek, cikázó fények, arcok, kirakatok, épületek követik útjukat. A hó alól lehullót rózsaszirom kandikál. A lánynak szerelmet sugall. A fiúban édesanyja sorai eszmélnek jelentésre, s egyszerre megérti sziromsága rózsa mivoltát.
Jobbra vidámságtól izzadó kiskocsma. Menjünk be! - mondja a leány. Sétáljunk! - feleli a fiú. Állnak egy percig a mintás üvegfal előtt, majd továbbindulnak. Fáradt, sapkák alatt megbúvó szemek merednek rájuk, ahogy sétálnak. Ő biztos munkából... - súgja a leány. Nem, ő munkába... - feleli a fiú.
Fagyott pocsolyák törik meg a szürke aszfalt repedezett egyhangúságát. Csúszkáljunk! - csábít a leány, s a fiú már siklik is a bizonytalanul fagyott vízfelszínen. Méterekkel később lelassít, s riadtan keresi párja szemét a téli tekintetek között. Elesett... megint elesett... óóó, és újra meg újra elesik. - nyugtázza, s türelmesen vár a leányra.
Újra együtt a stabil talajon. Folytatódik a séta. Zörejek, cikázó fények, arcok, kirakatok, épületek követik útjukat. A hó alól lehullót rózsaszirom kandikál. A lánynak szerelmet sugall. A fiúban édesanyja sorai eszmélnek jelentésre, s egyszerre megérti sziromsága rózsa mivoltát.
Ketten, egymás mellett, mégis két külön világ, teljesen máshol. Egy pillanatra mintha mégis együtt mozdulna a két élet, de kiderül, hogy tévedés, az egyik gyorsabban szalad, a másik lemarad. Egyikük a felszínen csicsereg, míg a másik a mélyben keresget. Önmagát, Istent...
VálaszTörlés