Táblák

Van egy táblám. Ráírtam, ki vagyok, mit akarok, mit teszek meg. Van egy másik táblám is. Azon is rajta van a nevem. Néha előkerül ez a másik is, s megtalálom rajta az első táblám feljegyzéseit. Furcsa. Némelyik mellet pipa van, némelyik mellett meg nagy, piros x. És vannak plusz feljegyzések is rajta, de olyan halványak, hogy nem tudom őket elolvasni. Ezt a "másik" táblát csak néha veszem elő. Az első, az a sajátom inkább. Írok rá mindent, amit jónak gondolok. Eszeveszettül jegyzetelek nap, mint nap. Néha próbálok a másikra is írni, de valahogy nem fog rajta a kréta... Különös, pedig nagyon erősen nyomom rá a fehér rudacskát. Hogy kerül rá a szöveg akkor? Ki tud rá írni???
Én is írhatok rá, csak ez elég bonyolult. Vagy nem is, inkább izgalmas, igen, izgalmas. Le kell írnom az én táblámra azt, amit szeretnék a másik táblán látni, s titkon remélni, hogy egyszer csak megjelenik rajta.
Sokszor olyan szépeket írok, tervezek, rajzolok, élek a táblámra, s az mégsem jelenik meg a másikon. Furcsa, pedig ÉN tudom, hogy okos, nagyon okos feljegyzéseim vannak. A világot váltanám meg velük!
De akkor, hogy a csudába nem jelenik meg azon a "másikon"; s mekkora öröm, amikor valamit mégis meglátok abból, amit előzőleg leírtam az én táblámra.
Meg ott vannak azok a halvány sorok, amik egyre olvashatóbbá válnak. Hogy kerülnek ide? Ezek nem is az én gondolataim! Próbálom őket letörölni, de nem tudom. A tábla ragaszkodik igazához...
Esténként a két táblát egymásra rakom, s izgatottan várom, hogy reggelre mi történik fiókom mélyén. Mert valami mindig történik...