Látom magam. Állok a hatalmas fal előtt. Süvít a szél. Fázom. Felkap, s oly erősen csapdos a téglákhoz. Egy megreped. Meg mégegy, megmégegy,megmégeeeegggyyy, s már egész nagy felületen ropog fal... Érzem, amikor fülem a poros, régi építményt érinti. Egész testemmel kopogok rajta. Már csak pár fuvallat, s igen, átszakíthatom a falat! S lehetek szabad, másnak, magamnak; igen, a világnak!
A szél alábbhagy, már nem tépáz. Sőt gyengéden érinti arcomat. Lassan, de magabiztosan visz egyre közelebb falamhoz. Már egészen ott vagyok. Hozzásimulok a téglákhoz, s áttekintek. Mi a túlon volt, egyszerre sötét lett...
Egy lélegzetnyit visszatántorodok. Néma minden, csak én vagyok. Reménytelenül nézem önnön kezem tépázta falam biztos magasságát, s egyszer csak elkezdem tisztelni teremtett erejét. Közeledek felé, megcsókolom, s hálát adok. Szeretem.
A szél alábbhagy, már nem tépáz. Sőt gyengéden érinti arcomat. Lassan, de magabiztosan visz egyre közelebb falamhoz. Már egészen ott vagyok. Hozzásimulok a téglákhoz, s áttekintek. Mi a túlon volt, egyszerre sötét lett...
Egy lélegzetnyit visszatántorodok. Néma minden, csak én vagyok. Reménytelenül nézem önnön kezem tépázta falam biztos magasságát, s egyszer csak elkezdem tisztelni teremtett erejét. Közeledek felé, megcsókolom, s hálát adok. Szeretem.
Mindannyiunkban ott a fal, amit vagy mi építettünk fel, vagy környezetünk húzott körénk. S mindannyiunkban ott a Szél, mely töretlenül hajt minket a szabadság felé.
VálaszTörlés"...Az igazi szabadság az Isten akaratának való engedelmességben bontakozik ki... Véglegesen szabad majd akkor leszel, amikor a szeretetben végleg összeforrasz Szabadítóddal..."
Igen, Mikkamakka, te érted a Lényeget; sajnos kevesen vagyunk így...
VálaszTörlés