Hűvös tűz

Didergek a tűz mellett. Lángol, de mégsem ad meleget. Néha, egy-egy szikra fagyott bőrömre pattan, de kialszik nyomban. Ülök a táncoló lángnyelvek mellett, s ösztönösen dobálom rá a gallyakat, korhadt fadarabokat. Pattog, s ijesztőn közelít, de én nem hátrálok. Lángra kap a nadrágom, a kabátom, s már minden ég rajtam. Már egészen benne állok, s hagyom, hogy végezze keserédes munkáját. Kiáltok, mert egyre fájóbban nyaldosnak a lángok, s közben új ágakat dobok égető tüzemre. (...)
Térde rogyok, s már nem szítom tovább. Bólintok inkább az előttem álló Arcnak. Ő hűvös vízzel lelocsol, s gyufát helyez már alig pislákoló szívem mellé...