Egyszerű, tényleg egyszerű dal ez. Oly' sokszor kezdtél már vele reggelt. Nem tudod, miért, ösztönből húztad listára, s mondtad címét meghitten. Ember! Kinek küldted? A sokaságnak? Magadnak? Másnak? Másnak, s talán magadnak is. Elgyengülték tőle; mást láttál a monitoron, mint amit az vetített eléd. Nem voltál jelen saját valódban. Észrevetted? Persze, hogy nem! Ó, te kis butus! Miért érne fület dalod? Hisz nem fűztél hozzá semmit! Nem vagy elég konkrét! Hogy a francba várod azt, hogy elérjen kódolt gondolatod ahhoz, kinek ténylegesen szánod azt? Ébredj mély álmodból! Sokkal direktebb ennél minden.
Jah, hogy undorodsz ettől? Boccs, elkéstél! Előbb kellett volna születned... Ne hidd, hogy érteni fognak! Olyan különös vagy... Én sem értelek például. Próbálok életedbe lopózni nap, mint nap, de oly' nehéz veled. Miért nem akarsz engem? Csillogok, örömöt kínálok neked minden pillanatban. Tudást, és erőt adok neked! Csak engedj már kicsit közelebb, kérlek... Felejts el mindent, szüless bennem újjá!
Jah, hogy undorodsz ettől? Boccs, elkéstél! Előbb kellett volna születned... Ne hidd, hogy érteni fognak! Olyan különös vagy... Én sem értelek például. Próbálok életedbe lopózni nap, mint nap, de oly' nehéz veled. Miért nem akarsz engem? Csillogok, örömöt kínálok neked minden pillanatban. Tudást, és erőt adok neked! Csak engedj már kicsit közelebb, kérlek... Felejts el mindent, szüless bennem újjá!
puszikál: a VILÁG
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése