Van, hogy sírunk. Ez olyan, mint amikor a növényből elpárolog a felesleges eső. Ha akarjuk, ha nem, kiömlik a lelkünk. Elég egy szó, egy tekintet, egy múlt-töredék jelenné válása... Könnyeink mindig előrevetítik jövőnk, vagy temetik múltunk. Sokszor nem értjük, hogy miért, csak úgy, ösztönösen potyognak.
Lehet magunkban is sírni. Ilyenkor nem sós oldat hagyja el testünk, hanem tűz keletkezik bennünk. Perzsel, éget, rombol... Jobb, ha sírunk!
Lehet magunkban is sírni. Ilyenkor nem sós oldat hagyja el testünk, hanem tűz keletkezik bennünk. Perzsel, éget, rombol... Jobb, ha sírunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése