2009. október 19., hétfő

Voltomnak

Ajkad ajkamba harapva hazudna
Visszajáró vigaszt védtelen arcomra
Féltett fényem reszketve aggódna
Míg kéjes kincsed rajtam alakoskodna

Tested tévelygő temploma éledne
Újdonsült programmá engem téve
S nem hallaná kiáltani ingoványos létem:
Visszafelé járó időm, kérlek, még ne!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése