2009. október 23., péntek

A meglepett

Tejfehérré vált az égbolt, s én csak döbbenten néztem. Éjjel ébredő lényem kémlelt pókhálós odújából, s kereste kontúrját meglepett angyala lábnyomának.

Látta a remegő lég sziszegő játékában,
a hatalmas lombok lomha halálában,
a falra függesztett kereszt árnyékában,
de legfőképp saját alakjában
találta.

A tetten ért felnevetett, s gyorsan el is szelelt a remegő léggel.
Át a hatalmas lombokon vitte útja, de a keresztet azért csak itt hagyta!
A kis csacska...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése