Balázs Mónika Bharátnak

Ugyanúgy mondjuk ki egymás gondolatát
Részegesen óhajtjuk társunk vigaszát
Erősen szorítjuk hajónk ballasztját
S józanul várjuk a tapasztalás múlását

Tárgyakat öltöztetünk új ruhába
Lassabban lépkedünk kockáról kockára
Bohócként fújunk gyermekkorunk sípjába
S táncot lopunk az őrjítő fogságba

Tesszük ezt azért,
hogy kedves közönségünk
felnevessen újra
pár lopott aranyért