Ki nekem voltál, nincs többé. Maró foltja a záradéknak hasít mély szántást, mit csak egy nemes olló metszhet ki. S látom, el is feledtél pajkos kedves. Ne hidd, hogy unalmas, s ne gondold, hogy szürke, mert igenis napról napra menetelek feléd, vagy felé. Lázálmok közhelyes sóhaja tépázza szét most hitvány álmok meghitt odaadását bennem, s badar szavak zilált visszhangja olt új jelent e dombosabb földbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése