Igen. Akkor és ott hiányt hagyott. A darab nem teljesedett be, s sosem szólt úgy, ahogy megkomponálták azt. Évek teltek már el, most mégis oly közeli minden. Álmomban mindig az vagyok, ami utálok lenni, de valahogy csak magasztosnak tűnik az a vizionált, poros való. Nyughatatlan idegszálakon táncolva eszmél ő, s mindaz a varázs, amiről tudom, hogy most nem szabad. De lehet-e egyszer? Vagy hallgatva éberebbek szavára kelni kéne végre? Nem, nem akarok. Bőszen melengetem, mintha lenne értelme az álomnak, s várom a megfejtést testemen is érezhető formában. Uram csak akkor adjad, ha tényleg látod értelmét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése