Érzed?

Újra érezni akarom!

A barack zamatát,
a kert harmóniáját,
az agyag ragaszkodását,
a rigó fekete füttyét,
az út bizonytalan szélességét,
szavaim lüktetését,
a barátság áldozatosságát,
a mikrofon-ízű tömeg formálódását,
az éjszaka nyugalmát,
az érintés megfakult izgalmát,
a fények kalandját,
a Titok misztériumát!

Kilépve kreációk zsémbes rabságából, s felakasztott vágyak diszharmóniájától elidegenülve frissülni a csermely csobogó meséje alatti szürkés ágyon. Mert itt lelek lassan csak tisztaságot...