2009. szeptember 28., hétfő

Randevú

Majd egyszer túlemelkedvén nyűgös neszek
hangulatkavaró ócskaságán te is eszmélsz!
Hiszem, hogy álmos fürtjeid gondolatnyi bája
nem hirtelen gombnyomása csupán a meredek légnek.
Dallamos jelened izgalmas órája hidd,
hogy hamarosan megdermed,
s ekkor fogsz egy tétova percre megőszült angyalod
kortalan arcára mosolyogni.

Mert elég egy pillanatra nem figyelned, s máris ott állsz.
Magad előtt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése