Lakatlan lelked leltár-fonalán
kit ölelsz gyulladva oly ostobán
hogy néznek a vakok furcsán nagyot,
hamvadó tapintásod után csak kapkod
a kéz ujja, tömeg búja foszlik az utcán
hol álltok az esőben, biccentenek furcsán
kalapok. Egyiknek tolla maszatosra kopott;
kint felejtődött a napon, mint ti most, pont ott...
kit ölelsz gyulladva oly ostobán
hogy néznek a vakok furcsán nagyot,
hamvadó tapintásod után csak kapkod
a kéz ujja, tömeg búja foszlik az utcán
hol álltok az esőben, biccentenek furcsán
kalapok. Egyiknek tolla maszatosra kopott;
kint felejtődött a napon, mint ti most, pont ott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése