Elmentél úgy, ahogy megérkeztél. Egyik kezemben még most is tartom, de másikkal már oldom, amit elloptunk akkor. Tudod, ott a minden közepén akartuk a mostot könnyedén, mert még nem volt, de lett. Mégsem kellett. Jó volt a távolból, megigézett állapottól hinni, félve bízni a csodát, melyet apránként temetünk most egymás ajkán. Igazsága okán suttogunk még talánt úgy, hogy tudjuk, kevés ez ide. Mégis ugrani kell: egyről a kettőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése