2011. március 8., kedd

Álarcosbál

Néha hangom. Néha nem. Megfertőzött idegen. Vagy az sem, de mégis a járdáról, térkövek aljáról néz, hogy megszülessek 20 perc múlva. Ütött az óra - mondják, s teszem hozzá, mert büntetést nem keresek; nehogy az óriás megegye az egeret.

A legkisebbeket szereti szája, vagy füle inkább, ha hallja azt mondom: marha. Hijnye, ebugatta! Súgja a nagyi, nyugdíj-csekkre kéjes masni érkezik, mert beárult; neki csak jel maradtam, mégis elájult.

Talán a vérnyomástól, első benyomástól rikkantott csak most, hogy tálcán vihetik a harcost. Megfogott hát büszkén, ne ítéljen senki bűnén, hiszen bádogból van ő is.

Nem sugároz kőris-Tesla vevője csak vételez, bűnt takarékba tesz, hogy kamatozzon, miből aztán unokának vehet kartont maskarának, hogy rádiónak öltözhessen az álarcosbálra!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése