Nekem ne mondd, hogy ismersz! Esetleg sejtheted... Bár nézve téged, s a rád rakódott nehézséget, még ezt sem hiszem. Akarsz ismerni, s meg akarsz érteni? Hát, kincsem, ahhoz engem először el kellene engedni! S elméd kristályként karcoló élét homályosra csiszolva Valakit megkérdezni rólam: Kell őt szeretnem? S ha igen, hogyan tegyem? Ki ő bennem? Én ki vagyok magamban? Tényleg, én ki vagyok magamban...
S amikor majd önátadva, ezt-azt megtartva, de Benne élve találkozol velem újra, akkor már mondhatod, hogy ismersz. Teljesen...
S amikor majd önátadva, ezt-azt megtartva, de Benne élve találkozol velem újra, akkor már mondhatod, hogy ismersz. Teljesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése