2009. május 16., szombat

Áradás

Mélyen rejtező titok töredékek nőnek óriássá,
s megállnak előtted.
Bátran emeled rájuk tekinteted,
s már nem remegsz meg többé.
Folyékonyan fojtó fájdalmunk együtt foszlatjuk szét.
Lelkünk potyogó talánya a kiaszott földet életre kelti,
s részévé csendesülünk a fel nem fogható
pünkösdi Jóságnak...

2 megjegyzés:

  1. Ki érti dalát a rímeket szövő szabad Szellőnek?
    Tovatűnő, esőt rejtő, könnyed felhőnek?
    Ki érti, rátalál a kulcsra,
    S ajtót nyit majd az örök Útra.

    VálaszTörlés
  2. Csak meg ne torpanjon a küszöbön!

    VálaszTörlés