Más kép, más hang, s pár millió túlórázó tikkadt sejt. Véletlenek tudatos egymásutánjából befogadott ingerhalmazt próbálsz újrakeverni. Kritizálni akarsz, s fityiszt mutatni egy másik koktélnak. Aztán egyszerre már ott díszelegsz félbevágott olívabogyóként a pohár szélén. Persze, hogy minden zavaros! Filmet forgatsz te is; ismerős a főszereplő. Idegen helyzeteket élsz át mégis picit olyannak, amilyennek igazából akarnád. Egy hasadékába esel az időnek, s baromira nem is akarsz onnan kimászni. Minden olyan idillivé kalapált ebben a kis rejtekben. A tökéletes emberrel vagy végre egy vásznon, aki tökéletesen viselkedik veled.
Tökéletlen tökélyt hazudik már megint az agyam öt percben, kortalanul vágyódó lelkemnek...
Tökéletlen tökélyt hazudik már megint az agyam öt percben, kortalanul vágyódó lelkemnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése