2009. április 21., kedd

Alszol a vállamon

Alszol a vállamon, alszom a válladon. Ébresztelek, ébresztesz. Érintelek, te hozzám simulsz. Csendesen játszunk a vak sötétben. Olyannak érezzük egymást, amilyennek akarjuk. Eszközzé tompuló testünkből kilépve vágtázunk ösztöneink szavára a tovaillanó megnyugvásba.
Felizzik a vágy, s képtelenek vagyunk a csendet tovább ringatni. Szólalsz, szólalok. S a varázs egy pillanat alatt szétszakad, majd újra összeforrva pimaszul legyintve felsőbb szabályokra fülünkbe duruzsolja a képletes képtelent.

kósza gondolat Zorán: Alszol a vállamon c. dalához

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése