Jót nevettünk. Szinte folyamatosan dolgoztak arcom apró izmai. A papírkutyák című magyar vígjátékot láttuk. A vetítés előtt a film rendezőjével beszélgettem, aki készségesen válaszolt is minden kérdésemre. Ő a Tv2 programigazgatója, s dolgozott az RTL klubnál is ugyanebben a beosztásban. A rögzített interjú után szerettem volna kötetlenül is beszélgetni azzal az emberrel, aki milliók szórakozásáról dönt. Kérte, hogy ne kérdezzem a tv-ről, most nem azért van itt. Értem, de... - és azért megkérdeztem. Vélhetőleg nem azzal kellett volna kezdenem, hogy miért kell képernyőre tűzni "Józsi barátot" és miért kellett német licencet vásárolva annak idején Mónikát felfuttatni... Sajnálom, de ez érdekel. Válaszából megtudtam, hogy nem kell nézni annak, aki nem akarja, több, mint 70 magyar nyelvű csatorna közül válogathatunk. Ez igaz, csak azt felejti el a művész úr, hogy a lakosság jelentős hányadánál a fent említett két csatornán kívül kevés más adó fogható. Neki sem kedvencei különben ezek a nézettségi csúcsokat produkáló műsorszámok. De kellenek... Kellenek, mert kiragadnak a valóságból, s más nyomorába repítenek. Kellenek, mert sokkal olcsóbbak, mint értéket közvetíteni. Kellenek, mert már erre van a legnagyobb igény. A semmire... Ezen a semmin páran meggazdagodnak, egy nemzet meg totálisan elbutul. Mert ugye akkor a legjobb nekünk, ha gondolkodnak helyettünk. Féltem műanyag hazámat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése