2009. február 9., hétfő

Csaló

Szia, itt vagyok! - lehelem szememmel felé, s ő érez, látom. Gyorsan kapja el tekintetét, hisz mégsem nézhet sokáig. A megítélés fontos az ő szakmájában. Dolgozik, sétál. Pillantásaink újra és újra egymásba vesznek. Mit talál bennem, s én mit találok benne - kérdezem minden összefonódó pillantáskor magamtól. Borzongató...
Elmegy, hagyom. Inkább leinfózom. Majd, mikor hazaérek, fellapozom a katalógust, s sokáig nézem. Túl gömbölyű, vagy nem is, inkább vékony. Olyan kis, nem is tudom; inkább tovább lapozok, hisz oly sokan vannak még a katalógusban! Darabbá degradált pajkos leányok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése