Délcegen álltad sokáig az erőket. Aztán emberek jöttek, s elkezdték gallyaidat metszeni. Egyre közelebb haladva törzsedhez fosztottak meg díszes gúnyádtól. Lábaid erezetén érzed, hogy egy karmolva kúszik rajtad, s végigkarcolva bőröd a nyakadba ül. Néz egy ideig, s keresi a megfelelő szerszámot hozzád. Nagy, erős fűrész kell, mert igazán nyakas vagy. Babrál még picit, majd nekilát az örökölt munkához. A por kilószámra hull szemedbe, de már meg sem lepődsz rajta. Tegnap társad hullott a porba. Tudod mi következik. Fejedtől megfosztva, felaprítva rogysz össze. Jönnek sokan s, elvisznek ezer helyre. Kandallók tűzén égsz el pillanatnyi meleget adva, vagy raklap készül belőled exportra. Már nem tudod, hol vagy, csak azt, hogy hol voltál. Gyökered még megvan, de már azt is kifordították. Még mindig álmodsz szép Magyarország?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése