Váltó

Az én hálaadásom nyikorgó,
no meg füstös is olykor
a kattogó, új kerékbe akadó
bizonytalanul forduló váltó

Visznek egyenesen részben
lemarad mi nincs az egészben
mert mikor odaérne, hogy kell
eltűnik a szó; ennyit érdemel

De ócska minden manócska
ki ragadja a kart, pedig nem akart
bajt, mégis meghúzta úgy,
hogy már nincs más út

Csak tova gördülést lát a szem,
meg nem érzi azt a kicsit újfent,
amit otthagytam a hézagos pályán,
hogy utánam loholjanak árván

Azok, akik el már sohasem érhetnek!