Fiatalságom

Jó lenne teremtőset játszani.

Nem egyedül lenni, s mondani folyton a mondatot,
amit meghallani nem akartok: alkossatok hangos alakok!

Tudom, hogy egyszerűbb menni a múltba,
megbarnult fénycsíkokkal játszadozni újra,
kilábalót irigyen bokán rúgva elterülni a ragacsos porban.

Elég legyen!

Határt szabni nem nekem kell,
mert még megsértődne a vegyszer,
amivel ápolnak bennünket mások;
vegyétek már észre, ha kiabálok!

Azért szólok csak, hogy tudjátok rólam
miként csészealjon repkedtem a kozmoszban
megtaláltam a Jót, s nektek adni vágyom
de ha nem kell, már azt sem bánom...

Én nem tudok hazamenni, mert itthon vagyok
és mikor azt mondom, MOST! akkor távozzatok!

Sajnálom, hogy ezt kell tennem.
Egyszerű szavakkal ihletetten
zárni egy korszakot, hogy felfogjátok:

Rím nélkül ért véget ma a "fiatalságom"!