2010. január 11., hétfő

Szamárfülre

Először mondtam nemet neked,
Hogy még inkább beégjen neved
Tudatomba. Vagy alá egy picivel,
mert a rajtaütött idő téged követel!

A véletlenek meg csak vélekednek rajtam
S filmed kockái is elfüstölnek halkan.
Mert a rájuk kormolt színes tónusok
Megfakult illúziójában már nem én vagyok.

Egy barát, talán magam maradéka.
Vagy egy hang, kihez jó szólni néha.
Gyűrött szamárfüle kockás lapodnak
Ki mégis ír neked, születésnapodra...

3 megjegyzés:

  1. Szia!
    már egy ideje olvasom a blogod..és mindig elolvasom az új verseidet. nagyon szép gondolatokat fogalmaztál meg! a 2. versszak a kedvencem. :)

    további jó írogatást!
    üdv: Lilly

    VálaszTörlés
  2. A szépet kifejtenéd bővebben is? Miért pont a második versszak?

    VálaszTörlés
  3. attól szép, hogy egyénien fogalmazol. szeretem, ha valaki nem mindennapian ír, hanem lírai kifejezésmódot használ. szépnek találom ezt a sort: "S filmed kockái is elfüstölnek halkan."
    gyönyörű költői kép

    VálaszTörlés