2010. január 15., péntek

Kérdezős

Jössz-e felém, kegyelmek Istene,
zárt ajtók kulcslyuknyi fejedelme?
S nézel-e velem farkasszemet
a riadt éj kipontozott egén?

Látod-e arcom Földed árnyékában,
Múltját kergető makacs lábnyomában
gyermekednek? Vagy szirmot bontva
szeretsz belém egy új árnyék velejét?!

Várom, hogy bűnöm meghasadjon
S olaj lenni hamvadó tűzön ne akarjon
többé! Mert a megértés nélküli
beletörődés csupán fájó én-fertőzés...

4 megjegyzés:

  1. tetszik a rím és a szokatlan, elvont költői képek. bár néhol kicsit túl abszurd, földtől elrugaszkodott, ezért nehéz megérteni a képzettársításokat.

    "Vagy szirmot bontva
    szeretsz belém egy új árnyék velejét?"

    ezt a részt nem igazán értem.

    üdv: Lilly

    VálaszTörlés
  2. múlt <-> jelen kontraszt a versszak. A "Mit tegyek?" kérdésre válaszol. A múltat kell még élesztgetnem, vagy engednem kell egy új kalandnak, hogy majd az is múlttá váljon? s erre ad választ az utolsó strófa:)

    VálaszTörlés