Használati utasítás II.

1. Ne hidd, hogy a bohém bölccsé szelídülhet tőled!
2. Legfeljebb megharap, amikor nem kéred...
3. Az egyik rész benne kérész, mely felrúgja az észt.
4. A másik az állandó! Sürgő-forgó, alkotó, önszabályozó.
5. Ez utóbbiban nem hagyhatsz maradandót!
6. Az előbbi, a könnyen múló, lehet izgalmas, talán
7. De vigyázz vele, mert ha lobban, rögtön eltalál!
8. Persze csak, ha jól kódolod a jeleket,
9 S, a hangerőt a csúcsra tekered
10. Akkor értheted a lényeget, a lényemet!

Egy

Egynek lennem egy perce benned, az volna jó!
Elégni, mint a meg nem mentett pipa-szó.

Kérdezős

Jössz-e felém, kegyelmek Istene,
zárt ajtók kulcslyuknyi fejedelme?
S nézel-e velem farkasszemet
a riadt éj kipontozott egén?

Látod-e arcom Földed árnyékában,
Múltját kergető makacs lábnyomában
gyermekednek? Vagy szirmot bontva
szeretsz belém egy új árnyék velejét?!

Várom, hogy bűnöm meghasadjon
S olaj lenni hamvadó tűzön ne akarjon
többé! Mert a megértés nélküli
beletörődés csupán fájó én-fertőzés...

Szamárfülre

Először mondtam nemet neked,
Hogy még inkább beégjen neved
Tudatomba. Vagy alá egy picivel,
mert a rajtaütött idő téged követel!

A véletlenek meg csak vélekednek rajtam
S filmed kockái is elfüstölnek halkan.
Mert a rájuk kormolt színes tónusok
Megfakult illúziójában már nem én vagyok.

Egy barát, talán magam maradéka.
Vagy egy hang, kihez jó szólni néha.
Gyűrött szamárfüle kockás lapodnak
Ki mégis ír neked, születésnapodra...

Jelenlét

Érdekes. Vannak napok, amikor végig bennem vagy, s vannak, amikor csak elalvás előtt juttatnak eszembe. Ez most olyan nagyon vegyes. Egyszerű szavak verdesik ki magukat összevissza belőlem. Talán a sok félreértés, meg nem értés, a túlzott el nem engedés... Elszerettünk egymás mellet, kincsem. Megesik ez, nem csak velünk. Csak tudod, a leírhatatlan idegesít. S nem csak leírni nem tudom, de elmondani se! Én, a sercegő hullámok megfojtott gyermeke... Sajgó emlékek torzulnak kellemessé, s pillanatokra még mindig meghazudlak idebent. Tudod te??? Honnan tudnád! A te asztalodon sohasem járt virtust a gyász! Kimatekoztál még engem is itthonról, aztán meg ezt mondtad: az akkor volt! Használati cikké tettél! Megettél, majd eldobtál; felemelni igazán sohasem tudtál. Most emlékszem csak igazán, amikor szerettél, bennem meghalt a vágy... De mégis újra akarom; még egyszer, utoljára, hogy itt légy! Majd ha már lebombáztak mindent, s rongyokban tudsz megállni előttem. Na, akkor légy enyém!
Most úgyis elmész újra... Egy éve is elmentél már, s születésed erős kézfogásában is ott lüktetett már az elmúlás. Egyet viszont sose feledj: a tegnap holnapja a jelened!