Matrjoska

A legkisebb vagyok, s a rám ültetett, mázas bábok rejtekéből kiáltok levegőért!
De mégis vonzom fojtó alakjaimat, s dalolva huppanok esztergált ölükbe.

Éneklem sokszínűségük dalát,
s kérem egy újabb ruha rám illő foszlányát.
Testem testükhöz ér. Vonalaim felveszik pingált lüktetésüket.
S éjjelente a nappalok letagadják létezésüket.
Felnőve hirdetem már az ő igazságukat,
s bennük oldódva leszek kívánatos darab.
De a vidám kontrasztok mögött gyilkos fulladás lappang,
s észrevétlenül válok azzá, ki lenni sohasem akartam.

Miért lettem én óriások karmája?