Mosógép

Annyi minden hozzánk ér, s bemocskol újra és újra. Ránk borul az ideológiai fertő. Egyre szennyesebbek vagyunk, s elkezdünk így is viselkedni. Tisztátalanul. Türelmetlenül várjuk, hogy vizedbe megmerítkezve visszanyerjük igazi színünk. De te nem mosol ki minden nap, mert még kifakulnánk, vagy beléd fulladnánk. Időről időre jelzel csupán, hogy már nagyon megértünk a találkozásra veled.

Ellep, leenged, megint ellep a víz.
Mosópor, öblítő, vízlágyító.
Ellep, leenged, ellep.
Teker, csavar, rezget, ráz.
Ellep, leenged, ellep.

Egymáshoz simulunk amikor jön a centrifuga, s élvezzük, hogy testünkből elszáll a sötét víz. Olykor meg is festjük a másikat. S ha elég erős volt a mosópor, akkor színünk a másikba általad örökké megmarad...

Edie Sedgwick

Más kép, más hang, s pár millió túlórázó tikkadt sejt. Véletlenek tudatos egymásutánjából befogadott ingerhalmazt próbálsz újrakeverni. Kritizálni akarsz, s fityiszt mutatni egy másik koktélnak. Aztán egyszerre már ott díszelegsz félbevágott olívabogyóként a pohár szélén. Persze, hogy minden zavaros! Filmet forgatsz te is; ismerős a főszereplő. Idegen helyzeteket élsz át mégis picit olyannak, amilyennek igazából akarnád. Egy hasadékába esel az időnek, s baromira nem is akarsz onnan kimászni. Minden olyan idillivé kalapált ebben a kis rejtekben. A tökéletes emberrel vagy végre egy vásznon, aki tökéletesen viselkedik veled.

Tökéletlen tökélyt hazudik már megint az agyam öt percben, kortalanul vágyódó lelkemnek...

Áradás

Mélyen rejtező titok töredékek nőnek óriássá,
s megállnak előtted.
Bátran emeled rájuk tekinteted,
s már nem remegsz meg többé.
Folyékonyan fojtó fájdalmunk együtt foszlatjuk szét.
Lelkünk potyogó talánya a kiaszott földet életre kelti,
s részévé csendesülünk a fel nem fogható
pünkösdi Jóságnak...

Sok pont sok (Béta)

Tudsz-e tisztán közeledni? Akarsz-e finoman, lépésről lépésre haladva menetelni? Vetítesz, vagy csak olvasod? Várod a pillanat varázsából fakadó lélegzetnyi foltot vagy megtörölve homályos szemüvegedet tisztán akarod? Akarod? Szinte csak hiányod tükre csorbul néma mosollyá...
Oly édes lenne katalógus, s információdzsungel nélkül! Töröd a titkot, s egyszerűsíted a kételyt te is. Én is. Értelmed vesztve, vizionált alakok közül mazsolázgathatsz csak.

Üdvözöllek homályosan páratlan valóság!

Használati utasítás

Nekem ne mondd, hogy ismersz! Esetleg sejtheted... Bár nézve téged, s a rád rakódott nehézséget, még ezt sem hiszem. Akarsz ismerni, s meg akarsz érteni? Hát, kincsem, ahhoz engem először el kellene engedni! S elméd kristályként karcoló élét homályosra csiszolva Valakit megkérdezni rólam: Kell őt szeretnem? S ha igen, hogyan tegyem? Ki ő bennem? Én ki vagyok magamban? Tényleg, én ki vagyok magamban...
S amikor majd önátadva, ezt-azt megtartva, de Benne élve találkozol velem újra, akkor már mondhatod, hogy ismersz. Teljesen...