Sámli

Észrevétlen csalok mert nem kell

vétlenség a tettben még emel

egy két órát a bitangság mámorán

de amott egy száj már számol rám

Csillagfénytől szerelmet öntsetek

dadogjatok holdviolás közhelyek

voksotok véznasága okán ellenzéket

remélem jól mulattok embergépek

Sárga körbe írt számmal nevelt fiak

érezzétek csak ki lesz a legvégén igaz

majd szívből reméljétek nagyon

anya eltette a kést s nincs az asztalon

Amíg ti feketéről fehéren dönthettek

s génjeitek így szereznek múló fölényeket

anyátokba Rozalindák marnak fekélyt

így hagyja el új életét az esély

Tudom hogy haragszol rám is

már megint kellemetlenkedtem

kérlek nézd el nekem szentem

csak aggódni láttam a sarki bácsit 

Akit már senki sem ért csak egy sámli...

Mentség

Hadd dőljek le melléd

szándékon vett mentség

hogy ne harangozzon fel

holmi agyonmormolt kell

Rég szöktettél sóhajjal

legutóbb veled a hajnal

járt pozsgásan ordibált

ő is csak egy ósdi báb...

Fordítva varrt vatta-fül

tölti ki a maradék űrt

hogy szédítőbben szoríts

ha ájulnék nagyon sírj!

Aztán hagyj el mentség

látogasd csak más testét

míg újra nem nyitsz rám

fogadnék pár új hívást

Izgalmast és kölcsönkérőst

Levesest vagy főétkezőst

Barátilag be-betérőst

Életemről érdeklődőst

Kik mind azért keresnek

mert nekik én lehetek te

menjünk ezért mi ketten

kezet fogni az Istennel.

Meseleves

Ha sokat mondják még elhiszed

hogy lehetnél te is az az egy

ki mások kezéből lakva jól

másképp érez huncutságból

hahotázik ha félre gondol

a kályhán ülve is felfázik

pontos pillanatok kárán

látja csak tündérnek a sárkányt

Fejek között szövődik ármány

izzadtság gyújt együgyűben lámpást

hogy keverje habosra meselevesét

fakanállal fejezze ki teremtő erejét

Bár a hab ide mégsem lehet elég

családodnak a krémes leves is kevés

apa kérne még de öcsinek is kell

marad hát korgó gyomor-jóllakott fej

Mutass szép mosolyt ha fiad eszik

tudakolni a szomszédok sem merik

hogy mit főztél a halványsárga lébe

csak látják benne az erőt mi éltet

Baj nem érhet megsúgta egy tévés

ott volt a recept is a híradó végén

hogy minden levest pont úgy csinálj

ahogy azt napról napra bemondják.

Vagány magány

Ősz vagy és vagány,

helyed is lesz talán

a buszon, ha átadják

szép szál legények,

akkor is, ha nem érted.

Korod tisztelik látszólag,

szóba elegyedni nem fognak,

azért állnak fel, hogy elférj,

menekülnek, mert remegsz

fényképalbumot csalva rejtesz

Táskádban utazik az egész család.

Büszke vagy, ha hallgat rád,

vagy legalább eljátssza azt

feketemosóval dédelgetett unokád.

Ő volt az, aki a buszon felállt.