2011. augusztus 17., szerda

Zseb

Nem fér már zsebembe több szó
szomjam nem oltja sem kakaó
de bor se többé vagy csak az illat
ha orrom éri a savas zamat

Kész a lecke, összeraktunk mindent, amit csak lehetett, kenetet szórtál már eleget rám, vagy nem látsz már semmit hátamon, ostorod pattant a vállon, majd dal kélt:

Tündérem, ha játszanál velem traktorost,
megszeretném én kezedben bizony ostorod
de hej, leesik a fáról a rohadt gyümölcs
nekem lekvárt nehogy e cefréből főzz.

Álom volt ez is, Edit megmondta
más lovát egyéb kanász nem hajthatja
mert az a disznókhoz ért, meg a maradék
ménhez esetleg. Széjjel szakasztott egy nép.

Találsz köztük felkelőt,
kit le kell ütni először
meg ott a néma, hallgatag
torkán fájdalmak tagadnak

Ordító cudar világot!

Jajj, de megdöglött a szomszéd lova, apa'
kolbász lesz a macskából is, apa
Nem tudhatom, ki mit lophat, apa
mert lelkem már szétosztottam, apa.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése