Reggeli

Megkezdett testek utaznak a vonatomon
megállókból integetnek arcok pofont
amazok csak nézik a sínt
beléjük fúlok más nincs

Őrjöngő masiniszta a vágy
pályán gördülő kocsi-ágy
nyaggatja nyelvem hegyét
vagonunk váltóhoz ért

szikrát szippantottam belőle
kövek közé esett ettől lett
parázs az árok alá madár se
lát s az ott élő botor nem

üzen már semmit elég itt
a romlott mondják a velejéig
kitartást sziszegnek szendén
hogy azt hidd ez az ebéd.

Pedig még reggel történt, megváltásként.