Más

Izzasztó törpe görcsre
félhang vágy fröccsen
ha nem érted a lényeget
mondhatják akár az egek

Angyalai cirádás vakolaton
szemmel érinthető patyolatok
mossák rég tisztára a félelmet
ha nincs kegyelem a félrement

Léleknek hiába súgja csoda
a rendbent nem kell fodra
a reménynek többé soha
nincs az otthonnak sehol oka

Csak talánja és izzása lehet
annak ki kicsiket nevelget
agyában folyton béke
de nem úgy ahogy kérte

más...

Zseb

Nem fér már zsebembe több szó
szomjam nem oltja sem kakaó
de bor se többé vagy csak az illat
ha orrom éri a savas zamat

Kész a lecke, összeraktunk mindent, amit csak lehetett, kenetet szórtál már eleget rám, vagy nem látsz már semmit hátamon, ostorod pattant a vállon, majd dal kélt:

Tündérem, ha játszanál velem traktorost,
megszeretném én kezedben bizony ostorod
de hej, leesik a fáról a rohadt gyümölcs
nekem lekvárt nehogy e cefréből főzz.

Álom volt ez is, Edit megmondta
más lovát egyéb kanász nem hajthatja
mert az a disznókhoz ért, meg a maradék
ménhez esetleg. Széjjel szakasztott egy nép.

Találsz köztük felkelőt,
kit le kell ütni először
meg ott a néma, hallgatag
torkán fájdalmak tagadnak

Ordító cudar világot!

Jajj, de megdöglött a szomszéd lova, apa'
kolbász lesz a macskából is, apa
Nem tudhatom, ki mit lophat, apa
mert lelkem már szétosztottam, apa.

Reggeli

Megkezdett testek utaznak a vonatomon
megállókból integetnek arcok pofont
amazok csak nézik a sínt
beléjük fúlok más nincs

Őrjöngő masiniszta a vágy
pályán gördülő kocsi-ágy
nyaggatja nyelvem hegyét
vagonunk váltóhoz ért

szikrát szippantottam belőle
kövek közé esett ettől lett
parázs az árok alá madár se
lát s az ott élő botor nem

üzen már semmit elég itt
a romlott mondják a velejéig
kitartást sziszegnek szendén
hogy azt hidd ez az ebéd.

Pedig még reggel történt, megváltásként.

Artista bogár

Nem félem az időt
minek is ijedni felhőt
akkora égen rekedve
hol most van fergeteg

szórja hamvait a kapitány
rikkantós cirkuszi kiáltvány
cseng semmiemberek torka
szakad belé tánc helyére botorka

kerül mert nem olvastak
rá ritmust máshol oktattak
kallódó mester szemérmesek
csillámot kérő ember-testek

tudták pördülni nem szabad
elragad a kamasz-panasz
és nem jössz vissza már
a hálóra zúgott artista bogár.

nem félte ő sem az időt
csak repült a publikum előtt
majd potrohával úgy döntött
meghal. A publikum beletörődött.

Nem

Nem bántalak, csak élek
s ez néha fáj, értsd meg.

Bennem nem szatócs vére
diktál hatalmat anyag végére.

Egyszerűbb erő akar legelőt
lelni bennem, még az előtt.

Mert számon kérik mindazt
mi téged csókolva izgat.

Ha nincs, akkor meg azért
lesz lakása annak, ki megért.

Két sorban, nem többen
kellene leírni mindent előtted?

Nem.

De nem

Gyertek le mind
pihenjetek kint
a ringó ágyban
műanyag palástba

burkolózik az egyszervolt
fényes kényszer-folt
a csillagban mert elfelejtettem
rossz csavarhúzót vettem

a fejhez bevágott kellett volna
most nem szimatolna bukott orra
az elhullott ragyogásnak bort kortyolva
hátradőlve a hálón fakón morogna

Kialudt csóva-dalokkal
ajka aljasan apródokat
teremtene ősének meg
mert tudna de nem.