Kecskék

Ideje van a kitalált időnek.
Dőzsölő uraknak, ebeiknek
cafrangot dobó kellemek,
hetykén motyogott igenek.

Vagy nemek közötti inga
ostobán vékony fonalán kalitka
leng okult figyelem foncsorán,
homályossá olvadt a szembogár.

Ebből kél új víziója az embernek:
megmondott mintát színeznek,
közben meg esnek-kelnek
a padlón csinos kis szellemek.

Mekegnek, mint fiatal kecskék,
akik keveset ismerve nézik bércét
a hegyeknek, hova nem mehetnek,
ott vének vannak a teringettét!

Azok lassan mozogva, gondolkodva
állnak jót magukban, odújukban,
bajszuk alatt csak annyit motyognak:
ha ezek lent maradtak, hát jól van!

Dobozoló

Fér még bele ez-az, gondolom
legfeljebb szűkösebben pakolom
hogy legyen nekik is meleg bent
nem maradhat senki, mert kellemetlen

Volna még nagyobbat szalagozni.
hisz nincs is már rá újabb masni
a boltban sem, hova még járok,
de az eladó vadidegen.

Korom-mosolya ismerős lehet,
a kételkedőnek még tetszhet
egy liliomszínű ósdi pántlika,
mi nem KELLett, mert nincs is, Marcika...

Váltó

Az én hálaadásom nyikorgó,
no meg füstös is olykor
a kattogó, új kerékbe akadó
bizonytalanul forduló váltó

Visznek egyenesen részben
lemarad mi nincs az egészben
mert mikor odaérne, hogy kell
eltűnik a szó; ennyit érdemel

De ócska minden manócska
ki ragadja a kart, pedig nem akart
bajt, mégis meghúzta úgy,
hogy már nincs más út

Csak tova gördülést lát a szem,
meg nem érzi azt a kicsit újfent,
amit otthagytam a hézagos pályán,
hogy utánam loholjanak árván

Azok, akik el már sohasem érhetnek!