Akár

Tanulhatnék is tőled akár,
ha engedné a sok barát
akik köztünk laknak,
csókot könnyen adnak

Akarnak. Igazán a semmit
kinyomtatva ferdít
egy Bendegúz halványa
nincstelen lelkünk lakása

Utazás helyett csak pakolása
a bambuló kevésnek
mit meghagytunk ebédre
vagy délutáni böfögésre

Jönnek mind, kik voltak
testvérei birtokolnak
ugyanannak, ki voltál, Anna!
Nem látsz már, te édes, balga

Abban mentél világgá
hogy leszel szabaddá
holott szótlanságnak peremén
én nem akartam eléggé

Azt. Benned az asszonyt
nevelve megmondott sablont
ritkábbá téve.
elgurultam inkább a fenébe...