Amikor a kis nyuszi kint állt az erdő szélén és jött a nagy sas, akkor baromira nem tudtak egymás létezéséről. Illetve egy hangyányit talán mégis, de a hangyát most nem keverném ide. Még arra sem jöttek rá, hogy melyikük a nagyobb, mert a sas messze volt és a nyuszihoz képest elenyésző alakot öltött. A nyuszi látta is őt, de mivel még kisebbnek tűnt, pont leszarta. A sas meg nem is látta a nyulat. Pedig ha látta volna... de nincs ha! Megmondta már Lali bácsi is, amikor még fiatal volt. Aztán jött a kor, mikor, akkor, olykor és Laliból Lajos, aztán bácsi, apa, tata, papa lett és kisebbre ment össze, mint az a nyuszi az erdő szélén. Nem a másik aki akkor még mellette állt, amikor jött a sas, mert a másik sosem volt olyan bátor, hogy égnek emelje a fejét. Talán félt a sasoktól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése