Feri kapott egy almát az anyukájától. Egy ideig kint hagyta az asztalon és nézte, ahogy megjelennek rajta azok a furán barna pöttyök. Reggel délben, meg este is sokáig. Aztán betette a hűtőbe, mert azt tanulta. A pöttyök foltokká nőttek azonban és a gyümölcs többé nem volt az, aminek szánták. Egyre bizarrabb köntöst öltött, s a héj alatt már nem tudta senki, hogy mi történik pontosan. Csak sejteni lehetett. Öcsi szerint alszik, Ági szerint nevet, Zsuzsi szerint rohad, Peti meg sem látja, mert neki ez egy alma, aminek pont így kell kinézni, ha hűtőbe dugják. Igen, Petit így nevelték. Hogy jól gondolta vagy nem, nem tudom, de az biztos, hogy a gyümölcsben voltak részek, amik már semmire sem emlékeztettek, nem hogy egy ALMÁRA! Pedig az volt. Feri tudja, mert ő kapta, és valóban annak tűnt, ha volt egyáltalán valaha olyan, hogy almaság... DE az igazság a következő: A bőr alatt, ami eltűnt az megjelent másutt. Ott, ahol senki sem keresi. Még anya sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése