Örülős

Örülünk egymás örömén,
s tudattalanul fekszünk ölén
a semminek, ami nem kérdez
kétszer, csak halkan élvez

Mindenből gondol ki
megmondja, hogy mi
s egyből de-t kíván;
már elunta a vágy

A köztes nemigen,
megfordul a bent
s kidobja századszor is;
elpocsékolt hamvaink

Zörögjetek csak,
pöröljétek azt
az egyet
ki sohasem teremtett

Mert nem tudott,
pisztolytáskába más kutatott
de nem talált töltényt;
ne ölj még!

Elég lesz majd akkor
ha már megérett a kor
rád, talányos furfang;
hát nem meguntam?

Szajkózni neked a Jót...