2010. október 1., péntek

Győzelem

A győzelem záloga a fájdalom
eltűnt látomás csókja az államon
feszíti simára azt, ami ráncos;
magammal táncolnék már most

Csak csacskaságból keveredett
apró maszat-jel nem enged
visszamenni, élőn rátapadni;
a kihűlt anyagot megformálni

Vágyom. A létező komolyságát
sutba dobva, ordító megoldását
egy percre akaró feloldozását;
a ringó húroknak befogadását...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése